Rávesszük a lányt hogy hagyjon fel a dohányzással

Hullámvasút sárkányos lány Rávesszük a lányt, hogy hagyjon fel a dohányzással.

Hullámvasút - Rávesszük a lányt, hogy hagyjon fel a dohányzással

Hatalmas termetű ember volt, őszbe csavarodó, hosszú szakálla gyűrűkben omlott alá, dús fekete haja göndör volt, mint a cigányoké, orra hatalmas, és kékesszürke szeme merészen kivillant kidomborodó, busa szemöldöke alól.

Jellemző volt az is, hogy amikor lelógatta kezét, széles tenyere térdét érintette.

A tekintélyes polgárokkal együtt járult a kereszt elé, ami különös visszatetszést keltett; és amikor a mise véget ért, Drjomov előkelőségei megálltak a templom előcsarnokában, hogy elmondják véleményüket az idegen férfiról.

Egyesek azt tartották: lókereskedő, mások: jószágigazgató - a szelíd, beteges, de jószívű polgármester, Jevszej Bajmakov pedig halkan köhécselve ezt mondta: - Kétségkívül udvari alkalmazott; vadász vagy efféle, az uraságok szórakozásainak szolgálatában. Pomjalov viszont, a himlőhelyes és rút posztókereskedő - gúnynevén az "özvegy svábbogár" - mértéktelen kéjenc, aki nagyon szerette a csípős szavakat, ezt a rosszmájú megjegyzést tette: - Láttátok, milyen hosszú a mancsa?

• Rávesszük a lányt, hogy hagyjon fel a dohányzással.
• Lány miatt leszokni a dohányzásról. Egy lány miatt leszokott a dohányzásról

Nézzétek csak, hogyan megy: mintha neki harangoznának minden ha most abbahagyom a dohányzást. A széles vállú, nagy orrú ember, tartós kék posztóból készült zekéjében és finom bagaria csizmájában, keményen lépdelt végig az utcán, mintha csak a saját földjén járna; kezét zsebébe dugta, könyökét erősen oldalához szorította.

Miután lelkére kötötték Jerdanszkajának, az ostyasütő asszonynak, hogy tudja meg töviről hegyire, ki is ez az ember, a polgárok, akiket Pomjalov délutáni teára hívott meg málnásába, a harangok zúgása közepette elszéledtek pirogjaikhoz. Ebéd után más drjomoviak a folyó túlsó partján látták az ismeretlen férfit a "Tehénnyelv" foknál, a Ratszkij hercegek birtokán; egyenletes, széles léptekkel rótta a homokos fokot a rekettyebokrok között, és rávesszük a lányt hogy hagyjon fel a dohányzással ernyője alól a várost, az Okát és hurokszerűen kanyargó mellékfolyócskát, a mocsaras Vataraksát nézegette.

Drjomovban az emberek óvatosak: egyik sem tudta elhatározni magát, hogy odakiáltson és megkérdezze, kicsoda és mit csinál? Így hát a részeges rendőrt, Sztupa Maskát, a város tréfacsinálóját és pojácáját küldték át hozzá, aki mindenki szeme láttára, és az asszonyok előtt sem röstelkedve, szégyenkezés nélkül húzta le egyenruhájának nadrágját, és csupán összehorpadozott csákójával fején gázolta keresztül az iszapos Vataraksát; aztán fölfújta részeges rávesszük a lányt pocakját, nevetségesen kacsázva az idegen elé dülöngélt, s hogy önmagát bátorítsa, a kelleténél hangosabban hogy hagyjon fel a dohányzással - Ki vagy?

Dohányzásról való leszokás - Dr Magony Mónika

Hogy az idegen mit válaszolt, nem lehetett hallani, de Sztupa azonnal visszatért övéihez, és elmondta: - Megkérdezett: nem szégyelled magad, arcátlan?

Szeme gonosz: rablóra hasonlít. De ki, mikor és miért? Semmire sem emlékszem.

Hány kapcsolatom fog még ugyanarra a sorsra jutni? Csak úgy… Elkezdek megint írni. Este, Pomjalov málnáskertjében, Jerdanszkaja, a golyvás ostyasütő - híres és okos kártyavető asszony - borzalmasan kimeresztett szemmel jelentette az előkelőségeknek: - Iljának hívják, vezetékneve Artamonov; azt mondta, hogy itt akar nálunk vállalkozást kezdeni, de hogy milyen vállalkozást, nem tudtam kivenni belőle.

A vorgorodi útról érkezett ide, és három óra után pár perccel ugyanazon az úton távozott. Így nem is tudtak meg semmi különösebbet erről az emberről, és a drjomoviaknak az a kellemetlen érzésük támadt, mintha valaki éjjel ablakukon bekopogtatott s aztán eltűnt volna, hogy így, szavak nélkül figyelmeztessen egy közelgő szerencsétlenségre.

Eltelt három hét, és a sebhely már csaknem behegedt a polgárok emlékezetében, amikor ez az Artamonov egyszerre csak beállított negyedmagával egyenesen Bajmakovhoz, és olyan hangon, mintha baltával fát hasogatna, így szólt hozzá: - Itt vagyunk, Jevszej Mitrics; új lakók kerülnek bölcs vezetésed alá.

Segíts, hogy berendezkedhessünk körülötted becsületes életre. Értelmesen és röviden elmondta, hogy a Ratszkij hercegek embere a Raty folyó menti birtokukról, a kurszki kormányzóságból; Georgij hercegnél volt intéző, de a fölszabadítás után szolgálatából kilépett; szép jutalmat kapott, s most elhatározta, hogy vállalkozásba fog: szövőgyárat alapít.

Özvegy; gyermekeinek neve - a legidősebbé Pjotr, a púposé Nyikita, a harmadiké pedig, aki tulajdonképp unokaöccse, de fiává fogadta: Aljosa. Artamonov hangja vastag volt és érdes; úgy beszélt, mintha nagydobot vert volna, Bajmakov pedig egész életében hosszú távú leszokók járt a földön, és halkan beszélt, mint aki attól fél, hogy valami ijesztőt talál fölébreszteni.

Lány leszokni a dohányzásról

Sűrűn hunyorgatva szomorú, orgonaszínű jóságos szemével Artamonov dohányzó kódoló planetárium nézte, akik kővé meredve álltak az ajtóban. Mindhárman nagyon elütöttek egymástól: a legöregebb atyjához hasonló, széles mellkasú, összenőtt szemöldökű, apró medveszemű; Nyikita szeme leányos, nagy és kék, mint az inge; Alekszej göndör hajú, pirospozsgás, fehérbőrű, szép legény, egyenesen és vidáman néz maga elé.

És a gyerekek felé intve, Artamonov megparancsolta: - Menjetek ki! Mikor azok némán, libasorban és kor szerinti sorrendben elhagyták a szobát, Artamonov nehéz tenyerét Bajmakov térdére tette, és így folytatta: - Jevszej Mitrics, egy füst alatt kérőben is vagyok nálad: add leányodat legidősebb fiamhoz. Bajmakov valósággal megrémült; fölugrott a padról, és hadonászni kezdett.

Első ízben látlak, azt se tudom, ki vagy Egyetlen leányom fiatal, férjhez mennie korai, aztán még nem is láttad, nem tudod, miféle Artamonov azonban göndör szakállába mosolyogva felelte: - Kérdezősködj felőlem a járási rendőrfőnöknél; sok hálával tartozik hercegemnek, és a herceg megírta neki, hogy legyen mindenben segítségemre.

Rosszat nem fogsz hallani rólam, esküszöm a szentek képeire. Leányodat ismerem, mindent tudok városodban; észrevétlenül itt voltam már négyszer is, mindent kipuhatoltam.

Leszokni a lányok dohányzásáról

Legidősebb fiam ugyancsak megfordult rávesszük a lányt nálatok, és látta leányodat Olyan érzéssel, mintha medve rontott volna rá, Bajmakov kérlelni kezdte vendégét: - Várj legalább Amikor búcsút vettek és elmentek, Bajmakov ijedten nézett a szentképekre, háromszor keresztet vetett, és ezt suttogta: - Istenem, irgalmazz!

Miféle emberek? Őrizz meg a gonosztól!

Hullámvasút Botjával kopogva levánszorgott a kertbe, ahol a hársfa alatt felesége és leánya befőttet készítettek. A telt, szép asszony rávesszük a lányt hogy hagyjon fel a dohányzással - Miféle nyalka fiúk álltak az udvaron, Mitrics? Hát Natalja hol van?